Orvosi Nobel-díj 2009: a kromoszómák „védőkupakja”

A 2009-es év kiemelkedő jelentőségű az orvostudományban, de főleg azok számára, akik hosszabb életet remélnek. Ebben az évben, Stockholmban három amerikai kutató nyerte el az orvosi Nobel-díjat a területen végzett kiemelkedő eredményeik miatt: Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak.

A biológiai probléma, melyre sikeresen megtalálták a megoldást, régóta foglalkoztatta a tudományág kutatóit: hogyan másolódnak le a kromoszómák és mi védi meg őket attól, hogy eltöredezzenek.

22181852_m.jpg

Ahhoz, hogy megértsd, miről is van szó, ismerned kell néhány alapfogalmat. A telomerek, vagy más szóval telomérák a DNS-ek végén találhatóak és feladatuk az, hogy a DNS láncát megvédjék a széteséstől. Gyakorlatilag egy folyamatosan rövidülő védősisaknak képzelheted el. Van azonban egy olyan momentum, amikor ez a sisak is megsérül és a lánc végéből mégiscsak leválik egy darabka.

Ez sejtosztódáskor következik be. A DNS azonban annak ellenére, hogy rövidül, kezdetben nem szenved sérülést. A baj csak akkor jelentkezik, amikor már a lánc géneket tartalmazó része törik le. A sejtek működése ekkor rendellenes lesz és ez a jelenet az öregedési folyamat egyik szakasza.

És mi is az a telomeráz enzim? Ez a telomerek megrövidülése ellen küzdő anyag, azonban miután megszületünk, az anyag működési aktivitása a 0-hoz közelít. A bőrben, a bélhámban és a csontvelőben ugyan kimutatható a telomerek nagyobb aktivitása, ez azonban annak tudható be, hogy esetükben olyan területekről beszélhetünk, ahol szükséges a folytonos sejtosztódás.

Felmerülhet a kérdés, hogy a daganatsejtek miért nem halnak el? Azért, mert itt jellemző a telomeráz túlzott mennyisége és aktivitása. A védelemről a telomerek gondoskodnak, így nem sokat lehet tenni. Vagy mégis?

Úgy lehetne eredményt elérni, ha a telomeráz működését sikerülne blokkolni. Ha a daganatsejteket nem védi semmi, vagy legalábbis csak annyira, mint egy átlagos sejtet, azok is elhalnának egy idő után.

A 2009-es orvosi Nobel-díj tulajdonosainak kutatásai nagy lépést jelentenek az orvostudomány fejlődésében és az öregedési folyamatok megállításában.